Kommunikáció

Mosolygok azokon, akik távoli bolygóról érkező idegenekkel szeretnének kommunikálni, miközben két egy nyelvű testvér vagy rokon sem érti tökéletesen egymást. Az sem meglepő, hogy a mérhetetlen önhittségünkben, figyelmetlenségünkben a hozzánk közel álló kisállataink nyelvét sem értjük. Viszont ők a hétköznapok szintjén megértik a testbeszédünket, a hangulatunkat, a testillatunk változásait, és a beszédünk hangsúlyából, és megannyi szavunkból, hogy mi történt vagy mi fog történni.

Példaként említem, a golden retriverünket, Billy-t, aki rengeteg szót és kifejezést ismert. Voltak olyan szavak, amit nem mondhattunk ki még a háta mögött sem, de még suttogva sem, mert azonnal készülődni kezdett, például sétához, vagy vacsorához, esetleg elbújt a körömvágás vagy a fürdetés elől.

Sokan nyomasztónak érzik a világegyetemben az egyedüllétet. A csillagok felé fordítják a tekintetüket, talán barátokat, társakat remélnek onnan, de ha lenne kapcsolatuk, azonnal félnének, hogy elfoglalnak bennünket és elhurcolják az energia és ásványkészletünket, mi több rabszolgájukká tennének vagy megennének bennünket.

Jó szomszédról, barátról, vagy egy szerető társról ábrándoznak és ha megkapják irigylik, feljelentik vagy dölyfösen elfordítják a fejüket és köszönő viszonyba se kerülnek vele. Az állatok jelzéseit is csak részben képesek megfejteni, túlnyomóan azt gondolják, csak az ember privilégiuma a gondolkodás. Többen vannak azok, akik szeretnének magukban többet látni, mint amennyi bennük van, és aki nem partner ebben az önistenimádatban, aki csak annyit lát, amennyi van, azt ez a többség elkerüli vagy nyíltan utálja.
Az ilyen önimádók vallási dogmákkal alátámasztva rendületlenül hiszik, egyedül a férfi a termés koronája, de hogy mekkorát tévednek, azt a csekély értelmükkel fel sem képesek fogni.

A kutyás példa mutatja, a nyelv nem pusztán szavakból áll. A retriver nem nyelvtani elemzést végez, mégis megtanulja összekapcsolni a hangalakot, a hangsúlyt, a helyzetet és a következményeket. Egyes kutatások szerint bizonyos kutyák több száz szót is képesek megkülönböztetni, de talán ennél is figyelemreméltóbb, hogy folyamatosan olvassák az ember arcát, testtartását, hangulatát. Olyasmiket vesznek észre rajtunk, amelyekről mi magunk sem mindig tudunk. Elfelejtett az ember figyelni a másikra, amiből rengeteg félreértés keletkezik. Talán türelmetlenek vagyunk másokkal, a gyerekeinkkel, a munkahelyen a kollégákkal, a közlekedésben a dugóban araszoló sorstársakkal, és legfőképpen magunkkal is.

Nehéz az emberek közötti megértés. Nem a szavak hiányoznak elsősorban, hanem az empátia és jóindulat. Ha két ember kölcsönösen feltételezi a másikról, hogy érteni akar és érthető akar lenni, akkor a hiányos mondatok, az akcentus, sőt még a nyelvi hibák sem jelentenek akadályt.

A kommunikáció csodája nem az, hogy egyszer majd idegen civilizációkkal beszélgetünk, hanem hogy időnként itt a Földön két embernek sikerül megértenie egymást. Addig is örüljünk, a kutyánk lankadatlan figyelme által hamarabb megért bennünket, a hangulatunkat, mint egy másik ember, akár a szerető hitvesünk.

Kattints ide, hogy értékeld ezt a bejegyzést!
[Összes: 0 Értékelés: 0]
error: A tartalom védett!