Előre bocsájtom nem vagyok elfogult macskatulajdonos. Három képzett vadászkutyám van, és szeretem őket. Nem gondolom, hogy a macskám, Mircike egy csoda lény lenne, mégis a viselkedése olyannyira meglepő, hogy úgy határoztam megosztom az olvasóimmal a tapasztalataimat.
Mircike immár tizenhét éves fekete-fehér szőrű cica, aki velem, illetve mellettem alszik. Azt gondolnám azért, mert mellettem biztonságban érzi magát, de nem, ha megunja elvonul a saját helyére, amit hanggal jelez. Szinte minden akaratának saját, jellegzetes hangja van. Következetesen használja a hangokat a testbeszéddel párhuzamosan, és néha anélkül is.
Furcsa, ha hátat fordítok, azt sértésnek veszi. Az ágyban elalvás előtt fogom az első lábait, ezt nagyon szereti. Ha későn fekszem le odajön hozzám és keserves hangon figyelmeztet, le kellene feküdnünk, majd előre siet és a párnám közelében összekuporodik. Mielőtt fel ugrik az ágyra előbb hanggal figyelmeztet. Jelzi ha valami nem tetszik neki, ha másként szeretné hogy történjen. A számára ismeretlen emberek (vendégek, látogatók) előtt csendben marad. A párommal kevesebbet beszélget, miközben láthatóan őt is szereti, ragaszkodik hozzá. A dagasztást rajtam nem csinálja, viszont a páromon gyakran.