− A rojtnak a szőnyegre merőlegesen kell állnia − magyarázta apa a hatvanas évek elején − a szabály, tilos a rojtra lépni!
Apa kérése ellenére a huszonöt négyzetméteres, másfél szobás lakásban óhatatlanul ráléptem a rojtra. Hiába fésültem a szálakat vissza az eredeti helyzetükbe, apa a legkisebb eltérést is észrevette, és nem maradt el a büntetés.
Elgondolkodtató, a tisztaság mánia. A takarítás kényszerből szenvedő figyelmen kívül hagyja a környezetét, ezért nem is ő, hanem a környezet szenved a mániájától igazán.
A kényszer alatti ember feszült, ideges vagy éppen szorong, ha nem takaríthat, ne rendezhetne el mindent újra és újra. Sokszor megtörténik, ha valaki, akár parányi valamivel is felborítja a „”rendet”, attól súlyosabb esetekben összeomlik vagy dühöngő őrülté válik az amúgy normálisnak látszó „rendszerető”. Példa erre a Perzsaszőnyeg rojtjai című regényrészletben szereplő család.
Bajban vagyok a lélek leírásával és viselkedésével. A lélek nem egyenlet, nem valószínűségi mező, nem algoritmus. inkább:
történet,
tapasztalat,
emlék,
jelentés,
kapcsolat.
A lélek
körülírható, de fizikailag megfoghatatlan, éppen ezért a vallások nem a materiálist, nem a racionálist vizsgálják, hanem a misztikust, a mégis létezőt. Mivel a lélek kézzel megfoghatatlan az időtlen fogalmával párosítják. Nem szűnik meg a test halálával, hanem új testet ölt. A legnagyobb bűnnek ezért a Biblia a lélekgyilkosságot tartja, mert az az isteni újrakezdés lehetőségét, az öröklét folyamatát szünteti meg.
Nem kell a társadalomban remeteként élned, nem kell behunyni a szemed, befogni a füled és tartani a szád. Elég, ha távol tartod magadtól a világban feszülő indulatokat, nem engeded, hogy a közhangulat, a véleménydiktátorok befolyásoljanak. Viszont részt kell vállalnod a társadalmi életben, véleményt, amit magad alakítottál a választásokon a szavazólapon meg kell jelenítened. Mind ezek mellett nyitottaknak kell maradnod, hogy segítséget tudj nyújtani, azoknak, akiknek szükségük van rád.
A társadalom azt az embert fogadja el sikeresnek, aki a társadalmi szamárlétrán magasra kapaszkodott és aki élete végére ismertséget szerzett, amivel vagyont gyűjtött. Úgy hangzik, mint valami verseny, aminek a végén a vagyonból és az ismertségből le lehet vonni a siker mértékét. Szerintem valami másnak kell motiválnia az embert, valami belső erőnek.
A társadalom gyakran azt sugallja, mintha az élet egy ranglista lenne, ahol a „győztes” az, aki a legtöbb pénzt, címet vagy figyelmet gyűjti össze. A logika egyszerű, látványos, mérhető — és éppen ezért veszélyesen szűk.
A belső erő, sokkal mélyebb és tartósabb, mint bármilyen külső elismerés. A legtöbb valódi alkotás, gondolat, tett ebből a belső forrásból születik.
A túl sok fény kiégeti a részleteket, a túl kevés elrejti a látványt. A fotózásban a kontraszt kényes egyensúlya egy művészi kifejezési mód. Ha túl- vagy alul exponáljuk a képet megváltozik az üzenete.
A fénnyel és árnyékkal dolgozó művészetekben, ahogy az irodalomban változik az ízlés, ahogy a nyelv és a gondolkodás is változik. Néhány száz év és értelmezhetetlenné válnak a szövegek. Lásd; Bibliának hány értelmezése lehetséges. A tisztelt szöveg avul, egyre nehezebben olvasható, mégis időtállónak mondjuk, ám az értelmezése korszakonként változik. A világ, amelyben olvassuk, már nem az amelyben a szöveg íródott.
Ez az oldal sütiket használ az online élményed javítása, a tartalom megosztásának lehetővé tétele a közösségi médiában, a weboldal forgalmának mérése és a böngészési tevékenységed alapján testre szabott hirdetések megjelenítése érdekében.