Az állatok szeretete

Megrúgták Babért, egy vakvezető kutyát Budapesten, mert hozzáért egy szatyorhoz

A jelenet beleégett az emlékezetembe. Egy apa sétáltatta a kislányát a parkban, ahol mellesleg a kutyasétáltatót is kijelölték. Szelíd emberszerető és főleg gyerekszerető golden retriever fajtájú kutyám éppen végzett a dolgával, amikor meglátta a játszópajtásnak, simogató kis kedvesnek vélt kislányt és nagy farok csóválva odaszaladt hozzá. A kutya még méter távolságban sem lehetett a kislány torka szakadtából üvöltött toporzékolt. Az apa reakciója is váratlan volt, mint egy életét védő gorilla rátámadt a kutyámra és hatalmasakat belerúgva elkergette.
Az eset itt nem fejeződött be, rendőrt hívott, aki a „sértett” megnyugtatására kiszabott egy csekély bírságot, a kutyafuttatón póráz nélkül sétáltatásért, majd a rendőr elnézést kért tőlem, megsimogatta a kutyámat, aki az eltelt idő ellenére reszketett a félelemtől, és az oldalát ért rúgásoktól.
A tanulság a szülő veti el az állatoktól való félelmet a gyerekében, de nem csak a félelmet az undort is- Az helyett, hogy örömet, szeretetet adhasson a és kaphasson a gyerek félelmet, ellenszenvet kap a szülőtől.
A kutyások tudják, a kutya nem érti, miért agresszív az ember, ha ő szereti és tiszteli. Ráadásul, mindig úgy viselkedik, ahogy az ember, ha az ember agresszív, támadó ő is védi az életét, esetenként, beszorítva visszatámad.
Szintén tapasztaltam, egy utam során eltévedtem és egy tanya kapuján benyitottam, mert odabent egy nénike kapált, de nem hallotta, hogy szólítgatom. Egyszer csak három megtermett kuvasz termett előttem és a fogaikat vicsorgatva, fenyegetően morogtak. Nem állítom, nem ijedtem meg, de tudtam, határozottsággal elháríthatom a támadásukat, hiszen ők a területet és az idős asszonyt védik. Igyekeztem határozottan kiáltani és útbaigazítást kérni. Az idős nő így sem vett észre, ezért szép lassan „jó kutya” dicséretet ismételgetve kihátráltam a portáról.
Azt gondolom a családban és az iskolában meg kellene tanulnia a gyereknek, hogyan kell viselkednie az állatok környezetébe, tudnia kell melyik állat hogy reagál, melyiket kerülje el és melyikkel soha nem fog találkozni, mert jobban fél az embertől, mint az ember tőle.

Olvass tovább

Egyre jobbak vagyunk

A kétharmad önmagában is siker, de akkor válik győzelemmé, ha van mellette erős intézményes fék és ellensúly.

Egyre jobbak vagyunk. Törvényeket, eszméket gyártunk, mégis valami miatt minden jónak vélt irány gellert kap, a visszájára fordul. Gondoljunk a vallásokra, az izmusokra a forradalmakra. A társadalmak egyre kifinomultabban működhetnének, mégis ugyanazok a problémák, a hangzatos jelszavak: a szeretet, a testvériség, az egyenlőség, a szabadság, a függetlenség nem utolsó sorban a demokrácia (és ezzel csak a hely szűke végett van vége a felsorolásnak) még a szentek nevében is a kezdeti építkezést követően pusztítás keletkezik.

Őszintén szólva az emberi történelem egyik legmakacsabb tapasztalása, különös paradoxonja, minél nemesebb eszméket fogalmazunk meg, annál nagyobb rombolásra leszünk képesek. Amikor a rendcsinálás intézménnyé, jelszóvá vagy hatalmi eszközzé válik a jó irányú folyamatok megfordulnak..

A lényeg talán ott van, hogy az eszmék önmagukban soha nem romlanak meg, csak amikor emberek kezébe kerülnek, akik félnek, vágynak, birtokolnak, versengenek. A törésvonal minden korszakban ugyanúgy működik.

Miért fordul visszájára minden jó szándékú eszme?

Olvass tovább

error: A tartalom védett!