Az ördögi retorika alapja, fénnyel fedni a lényeget. A túl sok láthatóvá tett részlet ahelyett, hogy segítené inkább összezavarja, megtéveszti és elbizonytalanítja az igazságkeresőket. Talán ez is magyarázata, miért olyan határozottak és csalhatatlanok az igazukban, akik a valóság mélysége helyett a felszínen kutakodnak.
A fény nem mindig teszi a lényeget láthatóvá, néha elfed, máskor elvakít. A „fényfestés” mint retorikai éppen ezt használja ki — nem a sötétséget, hanem a túl sok világosságot teremt. A részletek özöne nem a megértést szolgálja, hanem a figyelem elterelését, vagy a szétszórását. A modern manipuláció egyik legfinomabb formája: nem elrejteni akarja az igazságot, hanem belefullasztani a fénybe.
A fény, ami nem világít, hanem vakít
A túlmagyarázás, a részletek halmozása, a látványosságok egymásra pakolása mind ugyanazt a célt szolgálja:
a lényeget elrejteni a láthatóságban.
Az ördögi retorika egyik legősibb trükkje:
Nem hazudik nyíltan, nem tagadni, csak túl sokat mutat.
Az ember pedig azt hiszi, hogy aki ennyire részletes, az biztosan őszinte. Pedig a részletesség, az elkápráztatás, a megtévesztés egyik eszköze vagy akár fegyvere is lehet.
Miért olyan magabiztosak a felszínen kutakodók?
Mert a felszín egyszerű. A mélység bonyolult.
A felszínen minden fekete-fehér. A mélységben jó esetben minden egyformán szürke.
Aki csak a felszínt látja:
Az gyors válaszokat kap, kevés ellentmondással találkozik, nem kell szembenéznie a saját bizonytalanságával. Ezért tűnnek a felszínes emberek olyan csalhatatlannak.
A felszíni igazság mindig stabilabbnak látszik, mert nem érinti a valóság rétegeit, ahol a dolgok egymásnak feszülnek.
A mélységben kutató ember viszont mindig bizonytalanabb:
Látja a paradoxonokat, érzi a töréseket, tudja, hogy minden összefügg valamivel, amit még nem ért. A bizonytalanság nem gyengeség jele, hanem a valóság iránti tisztelet.
A fényfestés és a modern világ
A mai kommunikáció tele van ilyen „fényfestéssel”:
Túl sok adat, vélemény, magyarázat, „transzparencia”.
A lényeg pedig közben elsüllyed. A figyelem szétesik. Az igazságkereső elbizonytalanodik. És aki a felszínen marad, az úgy érzi, hogy ő az egyetlen, aki „tisztán lát”.
A fényfestés gondolata mélyebb, mint elsőre látszik
Mert nem csak a retorikáról szól. Hanem arról a kulturális fáradtságról, amit ma sokan érzünk. A túl sok információ, túl sok fény, túl sok zaj között a lényeg egyre nehezebben ragadható meg.
A fényfestés nem csak technika. Világkép is. A felszín kultusza.
Elgondolkodtató a fényfestés mennyire veszélyes? Mi a pszichológiája? Hogyan működik a politikában vagy akár művészetben?
Vagy megfordítva a problémát: hogyan lehet a fényt újra világítássá tenni, nem pedig elvakításra, megtévesztésre alkalmazni?