A parancs és felelősség viszonya

Bevezetés

Jó katonának tartottak, de tudom nem az voltam, aki gondolkodás, mérlegelés és erkölcsi szempontok figyelembe vétele nélkül végrehajtotta volna a parancsokat. Különösen életellenes parancsokat megtagadtam. Most sokan gondolnák, ilyet a múltrendszerben sem adtak ki, és ha megtették a végre nem hajtásért szigorú büntetés járt. Egy parancsot sem tagadtam meg, de volt olyan, amit elnapoltam, amíg vissza nem vonták, vagy elfelejtették. Utólag a végre nem hajtott parancsokért százalékosan több dicséretet kaptam, mint a végrehajtottakért.
Parancsra tettem, utasítottak, nem volt választásom, olyan mentegetőzések, amik a felelősséget hárítanak, vagy megosztanak, pedig az embernek joga van gondolkodni és mindig magának kell a felelősséget vállalnia.
Szerintem a nevelés során kapjuk a parancs az utasítás betartásának gondolkodás nélküli végrehajtásának a reflexeit. A jó gyerek nem bírálja a szülő döntését, a jó katona nem bírálja hanem végrehajtja a parancsot és a jó beosztott elvégzi a főnöke utasításait. A társadalmi elvárások a hierarchia megkérdőjelezhetetlenségét várja el. Aki a saját erkölcsi szűrőjén keresztül átengedi a parancsot és az szerint hígítja vagy elhárítja a végrehajtását, mert ellenkezik a világnézetével, esetleg a humanizmusával.

A morális szűrő szerepe:

Van-e joga az embernek megtagadni a parancsot, ha az ellentmond a saját erkölcsi világképének?

A történelem válasza egyértelmű: igen, nemcsak joga van, hanem kötelessége.

A társadalom válasza gyakran: nem, mert a rend fontosabb, mint az egyéni lelkiismeret.

Olvass tovább

Egyre jobbak vagyunk

A kétharmad önmagában is siker, de akkor válik győzelemmé, ha van mellette erős intézményes fék és ellensúly.

Egyre jobbak vagyunk. Törvényeket, eszméket gyártunk, mégis valami miatt minden jónak vélt irány gellert kap, a visszájára fordul. Gondoljunk a vallásokra, az izmusokra a forradalmakra. A társadalmak egyre kifinomultabban működhetnének, mégis ugyanazok a problémák, a hangzatos jelszavak: a szeretet, a testvériség, az egyenlőség, a szabadság, a függetlenség nem utolsó sorban a demokrácia (és ezzel csak a hely szűke végett van vége a felsorolásnak) még a szentek nevében is a kezdeti építkezést követően pusztítás keletkezik.

Őszintén szólva az emberi történelem egyik legmakacsabb tapasztalása, különös paradoxonja, minél nemesebb eszméket fogalmazunk meg, annál nagyobb rombolásra leszünk képesek. Amikor a rendcsinálás intézménnyé, jelszóvá vagy hatalmi eszközzé válik a jó irányú folyamatok megfordulnak..

A lényeg talán ott van, hogy az eszmék önmagukban soha nem romlanak meg, csak amikor emberek kezébe kerülnek, akik félnek, vágynak, birtokolnak, versengenek. A törésvonal minden korszakban ugyanúgy működik.

Miért fordul visszájára minden jó szándékú eszme?

Olvass tovább

error: A tartalom védett!