Bevezetés
Jó katonának tartottak, de tudom nem az voltam, aki gondolkodás, mérlegelés és erkölcsi szempontok figyelembe vétele nélkül végrehajtotta volna a parancsokat. Különösen életellenes parancsokat megtagadtam. Most sokan gondolnák, ilyet a múltrendszerben sem adtak ki, és ha megtették a végre nem hajtásért szigorú büntetés járt. Egy parancsot sem tagadtam meg, de volt olyan, amit elnapoltam, amíg vissza nem vonták, vagy elfelejtették. Utólag a végre nem hajtott parancsokért százalékosan több dicséretet kaptam, mint a végrehajtottakért.
Parancsra tettem, utasítottak, nem volt választásom, olyan mentegetőzések, amik a felelősséget hárítanak, vagy megosztanak, pedig az embernek joga van gondolkodni és mindig magának kell a felelősséget vállalnia.
Szerintem a nevelés során kapjuk a parancs az utasítás betartásának gondolkodás nélküli végrehajtásának a reflexeit. A jó gyerek nem bírálja a szülő döntését, a jó katona nem bírálja hanem végrehajtja a parancsot és a jó beosztott elvégzi a főnöke utasításait. A társadalmi elvárások a hierarchia megkérdőjelezhetetlenségét várja el. Aki a saját erkölcsi szűrőjén keresztül átengedi a parancsot és az szerint hígítja vagy elhárítja a végrehajtását, mert ellenkezik a világnézetével, esetleg a humanizmusával.A morális szűrő szerepe:
Van-e joga az embernek megtagadni a parancsot, ha az ellentmond a saját erkölcsi világképének?
A történelem válasza egyértelmű: igen, nemcsak joga van, hanem kötelessége.
A társadalom válasza gyakran: nem, mert a rend fontosabb, mint az egyéni lelkiismeret.
