A kétharmad önmagában is siker, de akkor válik győzelemmé, ha van mellette erős intézményes fék és ellensúly.
Egyre jobbak vagyunk. Törvényeket, eszméket gyártunk, mégis valami miatt minden jónak vélt irány gellert kap, a visszájára fordul. Gondoljunk a vallásokra, az izmusokra a forradalmakra. A társadalmak egyre kifinomultabban működhetnének, mégis ugyanazok a problémák, a hangzatos jelszavak: a szeretet, a testvériség, az egyenlőség, a szabadság, a függetlenség nem utolsó sorban a demokrácia (és ezzel csak a hely szűke végett van vége a felsorolásnak) még a szentek nevében is a kezdeti építkezést követően pusztítás keletkezik.
Őszintén szólva az emberi történelem egyik legmakacsabb tapasztalása, különös paradoxonja, minél nemesebb eszméket fogalmazunk meg, annál nagyobb rombolásra leszünk képesek. Amikor a rendcsinálás intézménnyé, jelszóvá vagy hatalmi eszközzé válik a jó irányú folyamatok megfordulnak..
A lényeg talán ott van, hogy az eszmék önmagukban soha nem romlanak meg, csak amikor emberek kezébe kerülnek, akik félnek, vágynak, birtokolnak, versengenek. A törésvonal minden korszakban ugyanúgy működik.