Lapos föld hívő öreg úr a múltból
„Fortyog a kávé,
múzsa dal.
Tejszínnel keverve,
ünnepélyes.
A csésze égeti a szám,
kezdődjön hát a nap!” – Bátori
Gyula bácsit a Mentőknél ismertem meg, ahol nyugdíjas sofőrként a garázsban dolgozott. Akkoriban a szolgálatnál meglehetősen vegyes társaság gyűlt össze, barátságban, bajtársiasan egymás mellett békésen megfért az Auschwitzot megjárt zsidó, a nyilas, az ávós, a lelkipásztor, a Horthysta katonatiszt és a börtönviselt kommunista, hogy csak az egybegyűltek krémjét említsem.
A történetben Gyula bácsi a feleségéhez készült a temetőbe.
Indulás előtt, mint mindig körbejárta az autót. Rugdalással vizsgálta a keréknyomást. Letörölgette a visszapillantó tükröket és a rendszámtáblát. A folyadékszinteket és a világítást is ellenőrizte. Az irányjelző próbája a kezdő taxisemlékeket idézett fel benne.
