Sírjunk vagy nevessünk?
Immár harminc éve a rendszerváltás után sem hozták nyílvánosságra az ügynökhálózat besúgóinak névsorát. Amíg az unokáik ki nem halnak, addig fogják húzni? A törvénytelenségek, gazdasági visszaélések elkövetői szabadon, vígan dörzsölnek. Joggal mondhatjuk, mi egy következmények nélküli ország vagyunk?! Nálunk a törvény kijátszása, a szervezett bűnözés a követendő példa. A cinkosság a megosztottságban az egyetlen összetartó erő?! A tisztesség, a becsületes munka vált a bűnözés melegágyává, és az oktatási rendszer, valamint a média (a televízió) az elbutítás hatékony eszközévé?!
Egy halvány pisla fény az alagút végén? Vádat emeltek a több mint 64 millió forintos nyírmártonfalvai lombkoronasétány ügyében
A csodák világa Magyarországon, a méter magas homoki lombkoronasétányon, az alföldi derék magas kilátó, szánkópálya lejtő nélkül, a luxus buszmegálló, tuskópark, kutyafitnesz.
Hazánk csodái közé tartoznak a szegény politikusok, akik milliárdos éves jövedelmükből egy fillér megtakarítást sem tudnak félre tenni, viszont fennen hirdetik, havi huszonötezer forintból királyian meglehet élni.
A szervezett bűnözés pártalapokra helyezése korszakalkotó találmány, miáltal a párt és szellemi atyjához, illetve a vezetőjéhez hű haver bántódás nélkül közpénzzel tömhette a pénztárcáját. Önmérséklet hiányában megdöbbentő összegek, ingó és ingatlan vagyonok vándoroltak és még vándorolnának a telhetetlen zsebekbe.
Egyedülálló társadalmi kísérlet bebizonyította, nincs az a temérdek kincs, ami elég lenne a harácsolók kielégítésére.
Ha panaszkodnék talán így folytatnám: