A társadalom, a kultúra és a gyermeknevelés lényegesen lassabbak, mint a technológia, ami az előzőkhöz képest fénysebességével fejlődik. Sokféle ember létezik, van aki megálmodja, van aki megtervezi, aki megvalósítja, aki működteti és olyan aki lejáratja, elpusztítja, ellopja vagy egyszerűen zsebre vágja. A társadalom az utóbbiak végett szenved és lassan változik, gyakran nem is az előnyére.
A technológia száguld, az ember pedig vonszolódik utána, miközben a társadalmi‑erkölcsi fejlődés mintha sárba ragadt volna. A különböző emberi szerepek — az álmodó, a tervező, a megvalósító, a működtető, és végül a romboló — valójában a civilizációs dráma állandó szereplői. És a tragédia az, hogy a romboló mindig hatékonyabb, mint az építők.
