1–2 minutes
A hibák beismerése némely embernél identitásvesztéssel jár. Mintha, amint elismernék, hogy tévedtek, azonnal összeomolhatna az a világkép, amit magukról gondoltak. Inkább bármi áron ragaszkodnak a tévedésükhöz, akár a mentőövhöz.
- Önértékelési törékenység: Aki belül bizonytalan, annak a hiba beismerése nem egy lépés a fejlődés felé, hanem fenyegetés.
- Önteltség sajátos páncél: A túlzott magabiztosság sokszor nem valódi erő, hanem védekezés a szégyen ellen.
- Kognitív vakság: Van, aki tényleg nem látja a hibát, mert a saját narratívája annyira erős, hogy minden mást kiszorít.
- Kapcsolati minták: Ha valaki gyerekkorában a hibáért büntetést, megszégyenítést kapott, felnőttként reflexből tagadja.
Miért olyan nehéz változtatni
A változás nem technikai kérdés. Nem arról szól, hogy „legközelebb jobban figyelek”. Hanem arról, hogy az embernek meg kell engednie magának a sebezhetőséget. Azt a pillanatot, amikor kimondja: tévedtem, és ettől még nem vagyok kevesebb, az maradtam, aki voltam.
Az őszinte és reális önértékelés sokaknak elérhetetlen luxus.
Olvass tovább
