Szülői jó szándékú nevelés a társadalom buktatói
Parancsra tettem, utasítottak, nem volt választásom, olyan mentegetőzések, amik a felelősséget hárítanak, vagy megosztanak, pedig az embernek joga van gondolkodni és mindig magának kell a felelősséget vállalnia.
Szerintem a nevelés során kapjuk a parancs az utasítás betartásának gondolkodás nélküli végrehajtásának a reflexeit. A jó gyerek nem bírálja a szülő döntését, a jó katona nem bírálja hanem végrehajtja a parancsot és a jó beosztott elvégzi a főnöke utasításait. A társadalmi elvárások a hierarchia megkérdőjelezhetetlenségét várja el. Aki a saját erkölcsi szűrőjén keresztül átengedi a parancsot és az szerint hígítja vagy elhárítja a végrehajtását, mert ellenkezik a világnézetével, esetleg a humanizmusával.
A morális szűrő szerepe:
Van-e joga az embernek megtagadni a parancsot, ha az ellentmond a saját erkölcsi világképének?
A történelem válasza egyértelmű: igen, nemcsak joga van, hanem kötelessége.
A szülő és a társadalom válasza gyakran: az engedelmesség, a rend (a hierarchikus (patriarkális) rendszer stabilitása) a legfontosabb.