Szégyen

Frankestein szindróma

Szerző:

Beszélgetés egy regényről a mesterséges intelligenciával

Az Egy érintő című regényben a családi erőszakról írok, mégis mintha egy Frankestein szindrómát vagy annak változatát olvasnám vissza. Egyesszám első személyben mutatom be, hogyan öröklődik megállíthatatlanul, generációkon át ívelő bizalmatlanság, türelmetlenség, a meg nem értés a befolyásolás. Van benne romantikus és erőszakos jelenet. A főhős bármennyire nehéz helyzetű, nem adja fel, bizakodó. Le akarja zárni a családi gyűlölködés folyamatát. Megbocsájtást hirdet, pedig szemrehányásokra lenne oka. Gondoltam a téma széles rétegeket érintő, ám könyvajánló elolvasásáig sem jut el senki. Számomra értelmezhetetlen hallgatás, illetve elhallgatás veszi körül. Megkérdeztem a mesterséges Intelligenciát, mi lehet ennek a csendnek az oka.

Olvass tovább

Oldalak: 1 2 3 4 5 6

Retusált képek

Szerző:

Retusált képek.

A természet tréfás, némelyik embert olyannak formál külsőleg, hogy belül másmilyen már nem is lehetne. Az erőszakost jóságosra, a jóságost erőszakosra, szerencsés kivétel, aki olyan kívül belül amilyen, de érthetően ők sem feltétlenül elégedettek a látvánnyal.

Annak idején számítógép, AI híján a fotósok kívánságra módosítani tudták a természet elfuserálta, az élet megtörte arcait. A dekorációban, ahol nagyon kicsi fizetésért dolgoztam kis mellékes pénzért színes tustintával százával retusáltam, színeztem át a megsárgult fekete-fehér házassági és családi fényképeket.

A vidéki nők kemény vonásokkal metszett arcát idealizáltra festettem. A durva ajkakat kérésre élénkpiros érzéki szív alakú apróra formáztam, a fáradt apró szemet álmodozó nagy búzakékre cseréltem, a nap égette, cserzett arcbőrt pirospozsgás ívelt szabályos jóságos tekintetűre rajzoltam, és a fejkendő alatt semmit mondó hajukat mesebeli aranyszőke, vagy ébenfekete hajkoronára cseréltem, hiányos fogazatukat vakító fehér egészséges és szabályos fogakkal helyettesítettem.

Olyanra színeztem őket, amilyennek látni, láttatni akarták magukat. Örömöt okozott a munka, úgy éreztem az elveszett boldogságukat pótoltam, csak az fájt, hogy az életüket nem szépíthettem kívánságuk szerint.

− Fogalmam sincs kitől, hol hallottam: aki képes a rosszat elfelejteni, akiben megszépül a múlt, annak az idő szépíti meg az arcát?!

Olvass tovább

Buszmegálló

Szerző:

Szakítás és találkozás

– Kihagynám az érzelmes búcsút – közölte a lány és a kapcsolat, valamint a szakítás terhe alól szabadulva, megkönnyebbülten fellépett a buszra.
– Sokkal idősebb nálam, mit szólnának az emberek – indokolta a döntését a barátnőjének.

– Régen láttalak – szólította meg évekkel később ugyan abban a buszmegállóban a buszra várakozó férfi az éppen érkező nőt.
A férfi miközben elvette a nő csomagjait megállapította, hogy a valaha karcsú amazonból az évek alatt megfáradt kissé molett nő vált.
– Ihatnánk egy kévét. Ha van időd, mesélhetnél magadról.

– Boldog házasságban élek. Van három csodálatos gyermekem és egy hűséges, odaadó férjem.- mondta a nő elégedett mosollyal, miközben a kávéja kevergetése közben azt gondolta: Ha feladnám a büszkeségemet, és őszinte lennék, talán elmondanám: szívesen visszaforgatnám az időt. Elmennék egy klinikára, ahol megfiatalítanak. Nem szégyellném, ha a korlapomra azt írnák: halmozott munkahelyi hátránnyal, gyerekeit egyedül nevelő, gátlásos, melankóliával és depresszióval küzdő értelmiségi negyvenes.

Olvass tovább

error: A tartalom védett!