nem tanított csak példát mutatott
Nem vagyunk egyformák. Egy ember sem egyforma. Mindig az aktuális környezethez, a pillanatnyi témához és a éppen kapcsolatban állóhoz való viszonyunk határozza meg éppen milyenek vagyunk. Könnyen egy véletlen gesztusból, egy elejtett hanglejtésből vagy egy megjegyzésből valami régi elvarratlan rossz emlék tolul fel bennünk és megváltozik a viszonyunk az illetőhöz, pedig nem is csinált semmit. Önvédelmi mechanizmus, az emberben önkéntelenül működik, és nem is tudunk róla. Próbálom megfejteni az embereket, de egy folyton változóról akarok képet festeni, miközben mindenki mást és másképpen lát. Ez nem baj, csakhogy szélmalom harcot vívok saját magammal, magam ellen és a szeretteim mellett.
Emlékszem Kiskunfélegyházán a hatvanas években tiszta időben éjjel az udvaron néztük a csillogó tejutat, a hulló meteorokat és közben az összegyűlt szomszédoknak apai nagyanyám történeteket mesélt, nem nagy dolgokról, hanem egyszerű emberek sorsáról.