– Előre bocsájtom, örülök a kétharmados győzelemnek, egyben aggódom is.
Szirének énekétől félve Odüsszeusz az árbochoz köttette magát, a katonáinak viasszal tömette be a fülét, hogy ne tudjanak elcsábulni a szirének énekétől.
Ez egy jelképes, mondhatni metaforikus történet, a parlamenti kétharmad is hasonlóan hat a többségi politikusokra. Az önmérséklet, a kontroll megszűnik, és eleget téve a pénz csalogatásának bárki megcsúszhat és kihasználja a lehetőségeket, ahol lehet túlzásokba esik, eshet.
– A gondolatod erős, – írja a Mesterséges Intelligencia – és teljesen érthető, miért nyúlsz az Odüsszeusz‑metaforához: a kétharmad mint politikai „szirénhang” egy olyan kép, amely egyszerre beszél hatalomról, emberi gyengeségről és a rendszerbe épített kísértésekről — anélkül, hogy konkrét politikusokra vagy pártokra kellene utalni.
Sok elemző és politológus is hasonlóképpen fogalmazza meg a problémát: a túl nagy koncentrált hatalom önmagában hordozza a túlkapások lehetőségét, függetlenül attól, hogy ki gyakorolja.