a kor szépségei és buktatói
Tízezer éve, az őskorban egy harminc-negyven éves ember matuzsálemnek számított, a fejlődéssel az életkor kitolódott. Még az ötvenes években egy negyven-ötven éves férfi nem csak külsőleg, hanem belülről is megfáradt, rugalmatlan aggastyánnak látszott és a-ként is viselkedett.
Megállapítható, az idős ember státusza minden korban attól függött, hogyan tudta megőrizni a szerepét a családban, a közösségben és a társadalomban, illetve a döntéshozatalban, miközben a környezetének is alkalmazkodnia kell a hosszabbodó életkorhoz és az újabb fajta életutakhoz.