− Itt látható az ismeretlen író − tereli az esernyőjével a csoportját a molett tárlatvezetőnő egy görcsös pózba mumifikálódott alakhoz. − Tessék csak meg figyelni, milyen jól kivehető az eltorzult arcon, azaz elkeseredett, és kilátástalan harc, amit élete utolsó pillanatáig a regénye megjelenéséért vívott. Jöjjenek már közelebb, − int a tárlatvezetőnő az unotton bámészkodók felé − nézzék, hogy nyújtja, azzal a görcsös, csontkezével a megsárgult kéziratot. Gondolják csak el, − támaszkodik az esernyőjére − mennyit tanult, művelte magát, hogy aztán az életörömeiről lemondva, magányosan, egy szűk dolgozószoba homályában, megírja a regényét, ami senkit sem érdekel, és senki sem olvas. Amint láthatjuk az ismeretlen küzdelme mégsem volt hiábavaló, − emeli rikácsolás szintre a hangját − és a halott íróra mutat. − Nos talán a főszerkesztő az olvasatlan, ámde valószínűsíthetően a közízlést sértő kéziratot az íróval együtt a szerkesztőség nem kívánatos személyek várakozójának kijelölt mellékhelyiségébe falaztatta. Ámde, most tessenek csak nagyon figyelni. Sok évvel később, − a tárlatvezető bizalmas hangnemre vált − az épület bontáskor a munkások rátaláltak az íróra. A mázlista a panoptikumunkban névtelenül is megelőzte a kortárs irodalom nagyjait, és az egyik legkedveltebb kiállítási darabbá avanzsált.
És akkor hamar tessenek kinézelődni magukat, mert a következő teremben Undok Kovács L. Béla utolsó kubikos pipaszurkáló készletét fogjuk megcsodálni, amit szintén nem szabad kihagyni.
Bátori Szabolcs