Egy érintő
− Gyűlölöm az érzelmes jeleneteket, − közölte apa elgondolkodva − undorít a romantikus nyálazás. A sorsemlegetésétől, a vallási hablattoktól elkap a harctéri idegesség. Leszarom a hálaistenkedőket, az erkölcs megmondókat, és mindazokat, akik tudni vélik, mi a jó és mi a helyes. A szeretet, a szív és a lélek süketelés hidegen hagy.
Ezerszer mondtam, ha csakugyan én nemzettelek, amiben máig kételkedem, akkor jogomban áll azt csinálni veled, amit akarok, ha úgy tetszik meg is ölhetlek.
Mondhatnak cudar, érzéketlen kanibálnak, mellesleg e jelzőkre büszke vagyok, mégis minek tagadjam egy alkalommal a szavaid mellbe vágtak, talán még el is érzékenyültem, de lehet csak a pillanat hatására gondolom. Megmentetted az életem. Az önérzetében sértett nő kése elé ugrottál. Miközben a mentőre vártunk a vérzésedet csillapítottam. Azt suttogtad − apa, fiú és az önfeláldozó szeretet egymástól elválaszthatatlan, olyan szent kötelék, amely egyértelműen bizonyítja a vérszerinti kapcsolatunk.
